"Amennyire elegem volt az előrehozott karácsonyi lázból, annyira vártam a vásárok megjelenését. Az előző években mindig megjegyeztem, hogy felesleges ennyi vásár, erre föl idén szívesen ellátogattam volna a "Karácsonyi Randevúnak" elnevezett Kosztolányi térire is, de az már befejeződött. Ugyanakkor megjelent egy új, elképzeléseim favoritja. Bel-budán a Mammut mögött megújult sétáló utcát adtak át még májusban. A renovált közterület vásár nélkül is nagyon hangulatos volt, faházakkal, jászollal, karácsonyfával pedig még inkább. A kedvet a miliő adta, a megelégedettséget pedig a minőség.

Advent második hétvégéjétől karácsonyig folyt itt az igazi élet, és olyan árusok fordultak meg itt, akiknek egy klasszikus vásárban helyük van.

A teljesség igénye nélkül volt húsos, mézes, tokaji boros, kenyérlángosos, ásványos, szappanos, könyves, faragványos, lekváros-szörpös házikó is.

A tér közepén óriási adventi koszorú állt, mellette Betlehem, a tér végén pedig színpad.

Többször kilátogattam, és az ajándékok nagy részét itt vásároltam meg. A somogyvámosi szappanost (www.yamuna.hu) az előző vásárokból már ismertem, náluk többek között csokis szappant vettem a csokikedvelő barátnőmnek, meg még egyebeket magunknak, és ajándékba is.

A könyvesnél nagyon bevásároltam, mivel kiadói áron kínálták portékájukat. Tíz embernek és magamnak vettem itt ajándékot, természetesen szakácskönyv is került a szatyromba. A mézesnél csak praktikus méznyomót vettem, évek óta nézegetem, de ilyen jó áron még soha nem láttam. Rendkívüli kínálat volt nála, ha nem kaptam volna mézet és mézes csemegét korábban, biztos feltankoltam volna. A faárusnál vettem egy kedves ajándékot egy most születendő pici lánynak, és az anyukájáról sem felejtkeztem el.

Kecskés János szeremlei termelőnél, házikolbásszal és mangalica szalonnával tankoltam fel, azóta is olyan kolbászszag van a spájzban, hogy csak na!

A lekvárost most kihagytam (Papp Miklós házi lekvárkülönlegességeiről bővebben a www.hazilekvar.hu-n ), mert még voltak tőle termékeim, de nagyon megörültem neki, még ha csak egy hétvégére jött, akkor is.

Talán három helyen árultak forralt bort, én a tokaji standot választottam, ahol  maga  a borász szolgált ki, ajándék bort is vettem, és itt a furmintból készült forralt bort többször is megkóstoltam.

(Mekkora előny, ha a borász maga kínálja a portékáját, és tudod miből készül a forralt bor, utóbbi információval eddig nem nagyon találkoztam.)

Különösen tetszett, hogy Mikulás napján Szent Miklós püspök látogatott el a helyszínre és nem a Télapó.  Legalább ennyire örültem, amikor a Cseh Tamás által énekelt karácsonyi dalok szólaltak meg a hangszórókból.

Az egyik el nem hanyagolható szempontot kifelejtettem, az árak nagyon kedvezőek voltak. Számomra ez is a vásár kritériuma lenne, hogy megfelelő árak legyenek, és nem lehúzás (a Vörösmarty téren volt olyan árus, aki 500 Ft-tal drágábban árulta portékáját, mint a Mesterségek Ünnepén, pedig augusztus óta nem volt ekkora infláció).

Az árusokkal kicsit beszélgettem, így tudtam meg azt is, hogy a rendezvényszervező cég öt évre kötött szerződést, így aki idén lemaradt, jövőre bepótolhatja!

Egyet tudok: ha az ár-érték arány és a színvonal marad, én továbbra is ezt preferálom, arról nem is beszélve, hogy ha már arra járunk -sajnos már csak jövőre-, érdemes benézni a Desszert Mesterbe, vagy a keleti csemegésbe is - aminek a nevét nem tudom."

(forrás: www.gasztroreka.freeblog.hu)